Christina Aguilera nevét mindig ismertem,annak ellenére,hogy otthon nem igazán hallgatt a a családom,mint például Céline Diont vagy éppen Bon Jovit.Kiskoromban is tudat nélkül,de tudtam ki ő.Aztán 2010-ben rájöttem,hogy a Fighter és hasonló ismert számok tartoznak hozzá.Aztán egyszer meghallgattam a Bionic albumot,ami nekem nem tetszett.Eltelt az idő,jött a Lotus.Fantasztikus internet sebességem miatt lusta voltam letölteni.A Twitteren olvastam,hogy nagyon jó album,így egyre jobban érdekelt.Aztán január 26-án jött a szülinapom.Beszabadultam az Alexandrába és Céline Dion Sans Attendre és Christina Lotusánál álltam egy fél órát.Mivel a Sans Attendre már alapból szarrá volt hallgatva,így lekaptama Lotust és hazajöttem.Beraktam a DVD-be és elkezdtem hallgatni házimozin.Ha tudtam volna,hogy ez a nő ilyen zenét csinál,én már ezelött 4 évvel odáig lettem volna érte.A Lotus a hetekben a kedvenc albumom.Mindig a Lotus dalait hallgatom,és ha van lehetőségem a Bookletet fogom a kezembe és énekelek Christinával.Nagyon ritka,hogy egy album összes száma tetszik,de azt hiszem a Lotus ilyen (kivétel a Red Hot Kinda Love xd).Az Army of Me,Let There Be Love,Blanke Page és társaik olyan dalok,amikre akarva akaratlanul szükséged van.Ez a nő,olyan dolgokról énekel,amiről manapság már kevesen.

Az albumot csak ajánlani tudom,mert fantasztikusat lehet rá bulizni,de ha sírni van kedved ahhoz is találsz megfelelő dalokat. :)