Taylor Swift,Fearless és Speak Now.Október 22-én pedig megérkezett a RED,ami nem igazán csigázott fel.Letöltöttem,egyszer meghallgattam és ment a kukába.Aztán újra meghallgattam,karácsonyra megkaptam az eredeti lemezt.Hát akkor lássuk az értékelést.
A Speak Now számomra egy olyan album volt,ami nagyon magasra tette a mércét egy Fearless után.A Speak Now úgy gondolom 2010 legjobb albuma volt.A RED első hallgatásra nem nagy szám.Sőt néhány dal elsőre kifejezetten unalmas.Most csak pár dalt elemzek,amit említésre méltónak tartok.

State of Grace

Unalmas,egyhangú éa első hallgatársa kifejezetten utálatra méltó.Legjobban a Meanhez tudom hasonlítani,mert az a szám a Speak Nowról,amihez több hallgatás kellet,hogy megkedveljem.Szeritem a State of Grace is ilyen.Bár album kezdésnek nem rossz,a dalt élőben előadni fölösleges,mivel tényleg csak olyan hajlanokon hallgatható ez a szám,amikor nem vagyunk magunknál.

Red

Sikerre ítélt dal.Aki volt már szerelmes,annak ez a szám sokat jelent.A dalszövegben előforduló hasonlatok tényleg művésziek.Ez a dal tipikus Mine típusú dal.

Treacherous

Unalmas,lehangoló és egy Red után elrontja a hangulatot.A refrén kifejezetten irritáló.De mindezek ellenére a dalszöveg megfogott.Egy más zenei alappal talán még élvezhető lenne.

I Knew You Were Trouble

Első hallgatásra szintén nem tetszett.A zenei alap,számomra Rihanna stílusa felé közelített ami nem egy Taylor Swiftnek való.Negyedik hallgatásra sikerűl azonosulni dallal.A szöveg az egyik legkiemelkedőbb a többi közül.Talán ebben a dalban van a legtöbb érzelem.

All To Well

Újra szörfözünk az érzések között.Az All To Well tipikusan olyan szám,amit egy ködös reggelen kell hallgatni.Igazából egy kaptafára megy a Treacheroussal.Viszont a szám vége rendelkezik tetőponttal,ami kissé izgalmasabbá teszi az egészet.

22

Pink jutott eszembe a dal első pár másodpercében.Hülyeség volt kiválasztani a dalt negyedik kislemeznek.A szöveg szerintem tipikus sablon,sőt néhány mondat igen csak szánalmas.A zenei alap az egyetlen amiért a dal jónak mondható.

I Almost Do

A kedvenc lassú dalom a REDről.Igazából a dal első hallgatársa olyan,mint egy All To Well 0.2,de aztán többszöri lejátszás után eltér a kettő.Igazából az eddigi három lassú dalt egynek is össze lehetett volna dolgozni,és több RED típusú dalt nyomi a lemezre.

We Are Never Ever Getting Back Together

A refrén egyszerűen röhejes,annak ellenére,hogy maga a verse részek jók.Tipikus single jelentősebb mondani valója nincs,exünk megalázásán kívűl.Nem ígényel kreativitást,bárki össze tud rittyenteni egy ilyen dalt.A zenei alap fülbemészó,ezért is annyira népszerű.Első meghallgatás után egész nap ezt dúdolod.

Stay,Stay,Stay

"Hercegnő vagyok bocs" stílus.Újabb semmit mondó szöveg,telefon dobálása,maradj,maradj,maradj.Hasonló a We Are Never Ever Getting Back Togetherhez,elős hallgatás után már az agyunkban van.Singlenek kifejezetten jó!De tipikus töltelék dal,hogy meglegyen az adott dalszám.

Sad Beautiful Tragic

Kedvenc,kedvenc.Minden féle szempontból fantasztikus dal.A szöveg,a fájdalmat kifejező zenei alap.Ez a szám az album legjobb és legigazibb száma.

Starlight

Sparks Fly utód.Ez a dal olyan amit eltudok képzeli,ahogy a süllyesztőből előtűnik Taylor és ezt énekli.A szöveg továbbra is hülyeség,lesz tíz gyerekünk és megtanítjuk álmodni őket.Hát jó.

A RED bebizonyítzja,hogy Taylor még mindig nem nőtt fel.A dalok szerethetőek,nem kell hozzájuk agy.Az album 10/7-es értékelést érdemel.Az album a 14-17 éves korosztályt bombázza,de nem biztos,hogy le tudja őket kötni.