Tegnap újra ellátogattam a székesfehérvári Vörösmarty Színházba.Bársonyszékes előadás volt,premier elötti főpróba.A Mirandolina című darabot láttam édesanyámmal.A színházba én szívesen látogatok el mindig és bármire vevő vagyok.Kikapcsol.
A főszerepet Tóth Ildikó és Szabó Győző játszotta.Győzőt ezelött is nagyon szerettem,Tóth Ildikót még nem láttam,de nagyon jó első benyomást tett.

1.Díszlet (10/8)

Rettentően letisztult volt a díszlet.Minden fehér volt,el el vétve egy egy zöld növény,de ennyi.Az ágyak,székek,minden fehér.Egy rövid idő után kissé irritáló volt ez számomra.Ami viszont nagyon tetszett a díszletben,hogy könnyen variálható és mozgatható,így a teljesen jól érzékelhetőek voltak a helyszínváltozások.

2.Szereplők (10/10)

Nem igazán ismertem a színészek közül sokat,maximum annyit,hogy láttam már valahol őket.Én teljesen belebolndultam a Mirandolinát alakító Tóth Ildikóba,valamint Dézsi Éva Darinka,aki egy mellékszereplő 'csóró' nő volt.Szabó Győzőben nem csalódtam ^^ Élvezhető volt az előadás hála nekik.

Ha mégegyszer meg kellene néznem nem mondanék nemet.Szóval ha van lehetőséged ugorj be Fehérvárra a színházba! :)

Christina Aguilera nevét mindig ismertem,annak ellenére,hogy otthon nem igazán hallgatt a a családom,mint például Céline Diont vagy éppen Bon Jovit.Kiskoromban is tudat nélkül,de tudtam ki ő.Aztán 2010-ben rájöttem,hogy a Fighter és hasonló ismert számok tartoznak hozzá.Aztán egyszer meghallgattam a Bionic albumot,ami nekem nem tetszett.Eltelt az idő,jött a Lotus.Fantasztikus internet sebességem miatt lusta voltam letölteni.A Twitteren olvastam,hogy nagyon jó album,így egyre jobban érdekelt.Aztán január 26-án jött a szülinapom.Beszabadultam az Alexandrába és Céline Dion Sans Attendre és Christina Lotusánál álltam egy fél órát.Mivel a Sans Attendre már alapból szarrá volt hallgatva,így lekaptama Lotust és hazajöttem.Beraktam a DVD-be és elkezdtem hallgatni házimozin.Ha tudtam volna,hogy ez a nő ilyen zenét csinál,én már ezelött 4 évvel odáig lettem volna érte.A Lotus a hetekben a kedvenc albumom.Mindig a Lotus dalait hallgatom,és ha van lehetőségem a Bookletet fogom a kezembe és énekelek Christinával.Nagyon ritka,hogy egy album összes száma tetszik,de azt hiszem a Lotus ilyen (kivétel a Red Hot Kinda Love xd).Az Army of Me,Let There Be Love,Blanke Page és társaik olyan dalok,amikre akarva akaratlanul szükséged van.Ez a nő,olyan dolgokról énekel,amiről manapság már kevesen.

Az albumot csak ajánlani tudom,mert fantasztikusat lehet rá bulizni,de ha sírni van kedved ahhoz is találsz megfelelő dalokat. :)

Mindenkinek van egy álma.Na mi van,ha kicsivel is több van.Mi van ha sokoldalúak vagyunk,vagy esetleg több területen teljesítünk jól.ItsDennis most bemutatkozik mik is a legnagyobb álmai.

1.Albumok,koncertek,utazás

Legnagyobb,de leglehetetlenebb álmom.Mivel a hangom képzetlen és hát..nem tudom milyennek mondjam.Vannak emberek szerint akik azt mondják,hogy ha képeztetném,még jó is lenne.De vannak akik azt mondják felejtsem el.Nem felejtem el,csak a négy fal közözz tartom.Persze ennek ellenére én úgyan úgy énekelek itthon és álmodozom.

2.Színészet,Színpad és Színház

Kiskorom óta azt hallgatom,hogy van hozzá tehetségem.Elhiszem,sőt tudom magamról.Kifejezetten az az ember vagyok,aki keresi a figyelmet.Szívesen csínálnám ezt,szívesen produkálnám magam több száz ember elött.Az állítólagos plusz megvan bennem,már csak a 'továbbképzés' kellene.Ötlet megtartva,és talán egy nap,még híres színész leszek.

3.Konferancié,Műsorvezetés

Figyelem.Az emebrek akarva akaratlanul rád figyelnek.A középpontban vagy,produkálhatod magad,és nem lesz gáz.A legközelibb és a legelérhetőbb álmom.Közel van a színészethez,a showhoz,így jelenlegi életcélom az,hogy egyszer műsorokat vezessek és hasonlók.

Három álom,ami talán valóra válhatna,de lehet,hogy nem...egy biztos.Küzdeni kell! :)

Taylor Swift,Fearless és Speak Now.Október 22-én pedig megérkezett a RED,ami nem igazán csigázott fel.Letöltöttem,egyszer meghallgattam és ment a kukába.Aztán újra meghallgattam,karácsonyra megkaptam az eredeti lemezt.Hát akkor lássuk az értékelést.
A Speak Now számomra egy olyan album volt,ami nagyon magasra tette a mércét egy Fearless után.A Speak Now úgy gondolom 2010 legjobb albuma volt.A RED első hallgatásra nem nagy szám.Sőt néhány dal elsőre kifejezetten unalmas.Most csak pár dalt elemzek,amit említésre méltónak tartok.

State of Grace

Unalmas,egyhangú éa első hallgatársa kifejezetten utálatra méltó.Legjobban a Meanhez tudom hasonlítani,mert az a szám a Speak Nowról,amihez több hallgatás kellet,hogy megkedveljem.Szeritem a State of Grace is ilyen.Bár album kezdésnek nem rossz,a dalt élőben előadni fölösleges,mivel tényleg csak olyan hajlanokon hallgatható ez a szám,amikor nem vagyunk magunknál.

Red

Sikerre ítélt dal.Aki volt már szerelmes,annak ez a szám sokat jelent.A dalszövegben előforduló hasonlatok tényleg művésziek.Ez a dal tipikus Mine típusú dal.

Treacherous

Unalmas,lehangoló és egy Red után elrontja a hangulatot.A refrén kifejezetten irritáló.De mindezek ellenére a dalszöveg megfogott.Egy más zenei alappal talán még élvezhető lenne.

I Knew You Were Trouble

Első hallgatásra szintén nem tetszett.A zenei alap,számomra Rihanna stílusa felé közelített ami nem egy Taylor Swiftnek való.Negyedik hallgatásra sikerűl azonosulni dallal.A szöveg az egyik legkiemelkedőbb a többi közül.Talán ebben a dalban van a legtöbb érzelem.

All To Well

Újra szörfözünk az érzések között.Az All To Well tipikusan olyan szám,amit egy ködös reggelen kell hallgatni.Igazából egy kaptafára megy a Treacheroussal.Viszont a szám vége rendelkezik tetőponttal,ami kissé izgalmasabbá teszi az egészet.

22

Pink jutott eszembe a dal első pár másodpercében.Hülyeség volt kiválasztani a dalt negyedik kislemeznek.A szöveg szerintem tipikus sablon,sőt néhány mondat igen csak szánalmas.A zenei alap az egyetlen amiért a dal jónak mondható.

I Almost Do

A kedvenc lassú dalom a REDről.Igazából a dal első hallgatársa olyan,mint egy All To Well 0.2,de aztán többszöri lejátszás után eltér a kettő.Igazából az eddigi három lassú dalt egynek is össze lehetett volna dolgozni,és több RED típusú dalt nyomi a lemezre.

We Are Never Ever Getting Back Together

A refrén egyszerűen röhejes,annak ellenére,hogy maga a verse részek jók.Tipikus single jelentősebb mondani valója nincs,exünk megalázásán kívűl.Nem ígényel kreativitást,bárki össze tud rittyenteni egy ilyen dalt.A zenei alap fülbemészó,ezért is annyira népszerű.Első meghallgatás után egész nap ezt dúdolod.

Stay,Stay,Stay

"Hercegnő vagyok bocs" stílus.Újabb semmit mondó szöveg,telefon dobálása,maradj,maradj,maradj.Hasonló a We Are Never Ever Getting Back Togetherhez,elős hallgatás után már az agyunkban van.Singlenek kifejezetten jó!De tipikus töltelék dal,hogy meglegyen az adott dalszám.

Sad Beautiful Tragic

Kedvenc,kedvenc.Minden féle szempontból fantasztikus dal.A szöveg,a fájdalmat kifejező zenei alap.Ez a szám az album legjobb és legigazibb száma.

Starlight

Sparks Fly utód.Ez a dal olyan amit eltudok képzeli,ahogy a süllyesztőből előtűnik Taylor és ezt énekli.A szöveg továbbra is hülyeség,lesz tíz gyerekünk és megtanítjuk álmodni őket.Hát jó.

A RED bebizonyítzja,hogy Taylor még mindig nem nőtt fel.A dalok szerethetőek,nem kell hozzájuk agy.Az album 10/7-es értékelést érdemel.Az album a 14-17 éves korosztályt bombázza,de nem biztos,hogy le tudja őket kötni.